Nézzünk körül először a beltérben. Készítetem néhány képet, hogy lássátok, milyen állapotok is uralkodnak. Hát nem lesz egyszerű. Azon túl, hogy teljes kárpitosmunka vár a beltérre, nagyon sok alkatrész hiányzik is. Ezeket valahogy pótolni kell. Mivel veteránautót szeretnék belőle csinálni, muszály eredeti alkatrészeket kerítenem.
Lássuk mi vár rám.
Érdemes lenne talán arról is írni pár mondatot, hogyan is jutottam hozzá a Jaghez.
A neten vettem, az ebay.com-on. Igen, Amerikából hoztam haza, egész pontosan hozattam, hiszen én nem voltam kint. Sokan mondták a haverok közül, hogy nem vagyok normális, ennyi pénzt adni egy verdáért, amit nem is látok élőben... Nem volt igazuk, minden flottul ment. Mondjuk olyan óvatos voltam, amennyire csak lehetett, szóval megtettem mindent, hogy nehogy valami modellautót vegyek.
Keresgettem, nézelődtem, hetekig, sőt mondhatom, hogy hónapokig. Midenképpen olyan kocsi kellett, amelyet restaurálni kell, hiszen így sokkal izgalmasabb, és nem utolsó sorban jóval olcsóbb is elkezdeni. Aztán egyszercsak megtaláltam Licitáltam rá, és végül 4300 dollárért az enyém lett. Kis izgalom volt z utolsó percekben, mert egy japán arc is meg akarta venni, de végül lenyomtam. Emlékszem aznap Dórival elmentünk egy kicsit megünnepelni a dolgot.
Persze a licitálás előtt végigmentem az ebay biztonsági checklist-jén, szóval mindent megtettem, annak érdekében, hogy rendben legyen a biznisz.
A licit vége után az ár 10%-át PayPal-on átutaltam, rögtön. Vissza is igazolta az eladó, szóval most már tudtuk, hogy mindkettőnk szándéka komoly. Nem maradt más hátra, mint a megadott számlára utalni a pénzt. Mivel Amerikáról van szó, azért ez költségekkel járt. Ezt mondjuk nem kalkuláltam, de belefért még. Legközelebbi kocsinál érdemes figyelembe venni ezt is. Ki is tűztük az átvétel idejét. Sajnos arra már ténleg nem jutott, hogy személyesen menjek ki, de Szigeti Peti, egy jó barátom kint él már egy ideje, és a legnagyobb mák az egészben, hogy még közel is van. Közel, úgy 450 km-re. Persze ez ott nem távolság. Elvállalta, hogy kerít trélert és és elhozza, majd feladja hajóra, ami elhozza Hamburgig. Az egész majd egy hónapba tartott végül, de Hamburgban már én vettem át a kocsit. Persze trélerrel, hiszen nem járóképes szegény. Az egész hercehurca a kocsi vételárának még a felébe került. Atán lesz még itthon is költség bőven. De most örülök, mint majom a farkának. Van egy E-type-om.
Néhány kép mára. Most jött meg a hajóval. Gyönyörködjetek.
Köszöntelek kedves olvasó. Ez a blog hivatott arra, hogy dokumentálja szemem fényét, a frissen megvásárolt Jaguárom felújításának menetét. Nagy hobbi ez, sok feladattal, melyet most közlök veled, okulásul. Hátha Neked is kedved lesz egy ilyen "szerelemhez".
